A gondolat szabadsága és új ellenségei

BUDAPEST – A brüsszeli Az Európai Történelem Háza múzeumban a látogató a francia forradalom európai hatása, majd az ezt követő ipari forradalom és gyarmatosítás bemutatása után szükségképppen belefut az első világháborút bemutató terembe. E szoba közepén drámai egyszerűséggel vitrinben állították ki azt a pisztoly, amellyel Ferenc Ferdinándot és feleségét Szarajevóban lelőtték. A múzeum csoportos vezetésen az idegenvezető elmondta, hogy az intézmény létrehozását és működését kisérő viharos viták megoldásaként, mikor tudniilik az egyes nemzetek és politikai érdekcsoportok a saját történetüket hiányolták a kiállításból, az a megállapodás született, hogy a kiállítás különböző tárgyait rotációs alapon majd cserélik. Így idővel minden ország lehetőséget kaphat arra, hogy a történelme fontos tárgyait bemutassa ebben a brüsszeli múzeumban. Mikor rosszmájúan megjegyeztem, hogy Gavrilo Princip pisztolyát nem lehet elrotálni, a kurátor csak nagyvonalúan legyintett, és elmondta, hogy négy autentikus példányt őriznek ebből a tárgyból négy különböző európai múzeumban. Hogyan lehet négy autentikus pisztoly, amikor a szarajevói merényletben egyértelműen egy pisztoly sült el – kiváltva ezzel az európai balszerencsés események láncolatát? És hogyan lehet, hogy a múzeum mind a négyet idővel mint autentikusat állítsa ki a nemzeti hagyományok európai pluratitása jegyében? Józan ésszel azt gondolnánk, hogy nem bonyolult feladat, hogy ha nem lehet eldönteni, hogy melyik pisztoly volt AZ a pisztoly, akkor nem kell mind a négy pisztolyt autentikusnak nevezni.